2014
Feb
18

Random filmek ismét

Jójó, már Dani is beszólt, hogy igazán írhatnék valamit, pedig Ő fél évente néz rá a blogomra. :-) Hát tessék, ismét pár gondolat néhány filmről, ha még nem felejtettem el, hogy miket néztem az elmúlt időben.

Gravity (Gravitáció)

gravity.jpg Húha. Kemény dió. IMAX 3D-ben néztük meg Melcsivel, és nagyon húbazmeg volt, kb. úgy jöttem ki a vetítésről, hogy ez hűbehúba, olyan érzésem volt mint 10 éves korom körül, amikor a Szuperzsaru c. Terence Hill filmet néztük Édesanyámmal. :-) Két méterrel a föld felett, teljesen el voltam szállva, hogy ez mennyire tuti volt. A látványt tényleg iszonyatosan odatették, de ha lekaparjuk a 3D-t róla, nem tudom, megáll-e a sztori önmagában. (Ha nem, az természetesen nem probléma.)

A közeljövőben járunk, egy fiatal, zseniális kutató (Ryan Stone - Sandra Bullock) első űrbéli útján, ami ugyanakkor a társa, egy veterán űrhajós (Matt Kowalsky - George Clooney) utolsó fellövése. Egy rutin javítást akarnak elvégezni egy űrséta keretében, amikor beüt a sz… probléma: felrobban valami régi orosz űrganyé, és a repeszek feléjük tartanak. A balesetben elpusztul a Nemzetközi Űrállomás teljes személyzete, és a velük lévő harmadik űrhajós is. Ketten kell megoldják a túlélést és az esetleges lejutást a Földre.

Ez gy igen egyszerűen hangzik leírva, mégis azt gondolom, hogy az egyik, ha nem a legjobb eddig űrfilmet láttam. Annak ellenére, hogy a fizikával néha nem minden stimmel (pl. Ryan haja tökéletesen belőve a fejéhez simul, eközben a könnyei elrepülnek a szemünk előtt; orbitális pályán magasságkülönbség eléréséhez egy űrkabin energiája messze nem elég stb.), szerintem a rendező Alfonsó Cuarón minden lehetségeset elkövetett, hogy élethű legyen és remek munkát végzett. Majd ha kijön torrentboltban, megnézem még egyszer és kiderül, hogy mennyire tetszik 14 collos képernyőn.

(Egyelőre) 9,8/10

Man of Steel (Acélember)

man_of_steel.jpg Röviden: Gigalol, rolling on the floor, laughing and scare the cat. Bocs, biztosan megsértődnek a Superman-rajongók, de a filmen csak két dolgot lehet tenni: Az eredet-legenda részeken röhögni (nekem a Kripton-bolygón történtek teljesen jellegtelenek és érdektelenek, Superman szülei elég jól osztják a bölcsességet, Kevin Kostner nagyon jó az apa szerepében, de miért kell ilyen eltúlzott, nyálas történet a haláláról?), a zúzáson meg elaludni (az emberi szereplők oly jellegtelenek és vázlatosak, hogy egyszerűen nem lehet nekik drukkolni. Mint ahogyan a gigászok csatája is teljesen súlytalan, látható hogy ezek itt nem tudják megölni egymást (aztán meg mégis), a toronyházak meg dűnek-borulnak. A főszereplő-választás (Henry Cavill, illetve Lois Lane szerepében Amy Adams) viszont nem volt rossz. Cavill arcáról lerí, hogy ő aztán talpig becsületes, talpig amerikai és közben talpig szerény (és milyen baromi jól néz ki…); és az újságírónő szerepében Adams is elég jó, kár hogy sokat nem szerepelnek közös jelenetekben.

Ami még nagyon rossz volt, az a film hossza. Nincs 2,5 óra, de esküszöm, inkább egy Tarkovszkij-film, mint ez.

5,5/10

Riddick (2013)

riddick.jpg Itt van végre a tökös gyerek, aki majd szétrúgja mindenkinek a valagát. Hát igen, Vin DIesel ezt az egy figurát tudja hozni, de ebben valami zseniális. Tetszett az első rész, nagyon tetszett a második rész, amivel elvitték egy kicsit fura fantasy felé, és a harmadik rész egy zseniális húzással ismét a gyökrekhez tért vissza:

Riddick továbbra is szülőhelyét, a Furya bolygót keresi, eközben nem veszi észre, hogy elárulják. Nemsokára egy sivatagos bolygón találja magát, szálegyedül, fegyver nélkül egy nagy halom csúcsragadozóval szemben, és még örülhet, hogy életben van. Magába száll, rájön hogy elpuhult, ezért feltápolja kicsit magát szellemileg és erőben is, majd vészjelzést indít, amely odavonz két fejvadász csapatot is, amelyek az ő fejére pályáznak. Riddick természetesen a helyzet ura, de mint kiderül, nemsokára megjön az eső, és vele százhárom-milliárd nagyon csúnya és veszélyes ragadozó idegen. Végül az egyik fejvadász csapat vezetőjével véd- és dacszövetséget kötve sikerül a menekülés. Ezután Riddick visszamegy egy kicsit bosszút állni, egy kicsit felvenni a fonalat a Furya keresése részirül.

Ez a film nem ígér többet, mint amit ad, de azt adja is. Őszinte, jó kis akciófilm, teljesen egyértelmű klisékkel és karakterekkel, és éppen ez az őszinteség, ami jó benne.

6,8/10

Escape Plan (Szupercella)

Hohhó, Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger, a két ősellenség, akik anno rendesen beszólogattak egymásnak, most egy filmben szerepelnek? Meg kell nézni!
escape_plan.jpg
Nos, nem rossz a film igazából, de nem is igazán jó. A sztori még elmegy (börtönök biztonsági védelmének kijátszására szakosodott biztonsági szakembert megbíznak egy szuperbörtön tesztelésével, majd kiderül hogy átverték, el akarták tüntetni és ha nem sikerül megszöknie, ott fog megaszalódni. Probléma, hogy a szuperbörtön tervezésénél figyelembe vették az összes szempontot, amit Ő maga leírt a könyvében. A börtönben megismerkedik egy kicsit fura német fazonnal (Arnie), aki segít a kijutásban), és végül is a két öregfiú is jól nyomja a “azért még kemény és laza vagyok” figurát, de azért elég nagypapás lett a cucc. Mégis, van benne valami kedélyes, jó hangulat, ami eladja az egészet. A főszereplők azt teszik, amit kell (szétrúgnak pár segget), Arnie-nek jól áll a szakáll, a dialógusok jók, a mellékszereplők remekelnek, a sztori gördülékenyen halad előre, és bár az nem igazán derül ki egyértelműen, hogy miért is került Ray (Stallone) ebbe a szuperbörtönbe.

6,8/10

The Incredibles (A hihetetlen család)

incredibles.jpg Vágom, hogy ez egy 2004-es film, de csak most volt időm megnézni. Ez a film zseniális! Oké, hogy a Pixar név már önmagában garancia a színvonalas szórakozásra, de ezt mégsem vártam volna.

Röviden a sztori, hiszen úgyis mindenki kívülről vágja: A szuperhősök nem szívesen látottak az emberek között, ezért magukat teljesen normális családnak álcázni kénytelenek. (Tiszta Superman, haha.) A Fater viszont párás szemmel gondol vissza arra az időre, amikor még ő volt Mr. Incredible (Mr. Irdatlan), és ezreket mentett meg. Ezért amikor kap egy titkos megbízást, boldogan elvállalja, és ismét visszaszerzi régi kondiját. Csakhogy mint kiderül, a titkos megbízás csapda, melyet ősellensége állított…

Innentől a sztori klasszikus mederben folyik, és persze kiderül hogy a család mindennél fontosabb. Viszont a karakterek, a dialógusok, a szuperképességek alkalmazása… minden szuper (értitek a szóviccet!), remek szórakozás. Ezek után meg fogom nézni a Fel! c. filmet is, amit szintén Brad Bird rendezett.

9,5/10

2013
Sep
30

Szülinap :-)

Tegnap volt a kislányom, Angéla első szülinapja. :-) Miről kéne megemlékeznem a naplómban, ha nem erről a jelentős eseményről? :-))
angi_egy_eves.jpg
Boldog szülinapot, Drága! Igyekszünk, hogy meglegyen a boldogság és az egészség, ezért ezt nem kívánom, hanem tenni próbálok érte.

2013
Sep
30

Dream Theater - Dream Theater (2013)

dreamtheater_2013.jpg Szokásos hosszú bevezetőimet mellőzve: Kigyütt az új DT album, saját nevük az album címe (nekik is lett Black albumuk, mint a Metallicának, hehe). Saját bevallásuk szerint visszatérnek az első albumaik gyökereihez (cinikusan hozzátenném, hogy az elmúlt évek zsákutcái, kiútkeresési kísérletei után), ami alatt azt kell érteni, hogy könnyedebb, technikásabb zenét tolnak a durva, szálkás és valljuk be, kicsit primkóbb metál után. Az albumot először hallgatom meg, és szokásomhoz hűen csak addig írok egy számról, ameddig szól. Vágjunk bele.

False Awakening Suite

Getszó, ez az album nagyon elkezdődik! Mi ez, licenszeltek a Symphony X-től? Ööö és mi az, hogy egy 2:42-es számmal indítanak, ami 3 részre van bontva??? Egyik meglepetésből a másikba estem. A 0:55-nél kezdődő második eposz már jobban Dream-re hasonlít, aztán ismét egy klasszikus rész, amit talán a Nightwish-től is kölcsönözhettek volna. Nekem mégis igen tetszik, hiszen hangulatában a The Odyssey-t juttatja eszembe.

The Enemy Inside

Durva témázgatással indul, még mindig nem szólalt meg LaBrie, az első két percben egyelőre korábbi magukat ismétlik (ez egy öndefiniáló albumnál nem is probléma). Leginkább természetesen Mangini munkájára voltam kíváncsi és meg kell mondjam, méltó utódja Portnoy-nak (pedig bevallom, én már előre siránkoztam és temettem a zenekart), olyat üt amire semmilyen panasz nem lehet - precíz, technikás, kreatív. Lehet, hogy Portnoy-nak több a díja, de szerintem Mangini is elkezdi gyűjteni őket hamarosan… Nem tudom, miért, de kicsit soknak érzem a riffet és kevésnek a szintetizátort ebben a zenében, pont azt nyilatkozta LaBrie, hogy erre az albumra “felpuhulnak”, erre itt ez a szám tele erős zúzással - Rudess már kezdene kibontakozni, amikor Petrucci a fejére koppint elképesztő kreativitásával. Na nem mintha ez probléma lenne… Hopp, a negyedik perc végén megjött Rudess a szintivel, és egy szép szóló is. Ettől még nem fogja nyomni a Viva+, az biztos. :-)

The Looking Glass

Ez már-már slágergyanús szám az Images stílusában; váltakoznak a komplex és gyors részek, majd lassabb szintis megoldások, és végül a lebegős, lírai részek, egyfajta hullámzást adva az egésznek - igen kellemes. Végre több szerepet kap Myung Mester (miért nem írnak egy számot csak basszusgitárra? Ez az ember azt is megoldaná, nagyon szépen játszik). És mekkora már ez a szóló, zseniális!!! De miért ilyen rövidek a számok? Alig van időm írni róluk.

Enigma Machine

Eddig ez a “legunalmasabb” szám (természetesen a legunalmasabb csak idézőjelben értendő, hiszen vannak olyan zenekarok, amelyek 30 éves fennállásuk alatt nem állnak elő ennyi témával és váltással, mint a DT ebben a számban; mégis ez eléggé öncélú technikai magamutogatásnak tetszik, nem érzem a koncepciót. Mindenki nagyszerűen végzi a feladatát és nincs kétség a tagok tehetsége felől, mégis kicsit az az érzésem, hogy itt mindenki külön feljátszotta legjobb tudását, de kevés a csapatjáték és túl sok a felesleges “villantás”. Nem ez lesz a kedvencem.

The Bigger Picture

Szépen, dallamosan indul a szám, de mi ez a fáradt, színtelen ének? Nagyon nem tetszik - a refrén nagyon jó, de nem éreztem nagyon különbözőnek egy Linkin Park számtól. :-( Ez eddig a legpopulárisabb szám az albumról (az ötödik perctől még Queen-es hatás is kihallatszik!), ami önmagában nem baj, de ez a fáradt ének és fáradt őszi légyhez méltó szóló nem teszi vonzóvá az én szememben. Öööhmmm hmmm, 5:12-től ez tiszta U2, de nagyon jól sikerült ez a váltás, lehet hogy ez a szám még menthető? :-) Komolyan, a nagyívű befejezés képes volt felhozni a számot

Behind the Veil

Apám, ez a kezdés a Tangerine Dreams-től is jöhetett volna, nagyon kellemesen atmoszférikus, keleti hangulatú a téma. Jordan Rudess-t végre hagyják dolgozni, és 1:22-ig csakis övé a főszerep. Majd Petrucci Mágus is belép, és igen kellemeset alkot. Labrie hangja kicsit torzítva jobban hangzik, a bridge alatt megint fáradtnak és erőtlennek tűnik, a refrén alatt kicsit feljavul, de Russel Allen-hez képest továbbra is erőtlen és halovány. Ez a szám viszont nagyon rendben van, megkapjuk a gitártéma-szinti téma “versenyét”, egymásra felelgetését, amit én úgy szeretek, kapunk remek szólót, a doboktól kettéáll a fülem, és főleg lényeges, hogy ez az egész gyönyörűen van egybegyúrva, jó a refrén (persze tábortűznél nem ezt fogjuk elővenni valszeg :-)) és úgy egészében véve tökéletes.
dreamband.jpg
Surrender to Reason

Akusztikus résszel indul, és szépen építkezik a szokásos fantasztikus Petrucci-riffekkel felfelé, szépséges kórussal, nagyívű gitárszólóval és befejezéssel; egy igazán szép lírai darab. Ezt egyszerűen csak végighallgattam, anélkül, hogy különösebben kielemezném, mert nincs rá szüksége.

Along for the Ride

Valamiért már az első másodpercben a Surrounded-et juttatja eszembe. Elképesztő, hogy hogyan lehet így dobolni… Mangini zseniális, mégsem valószínű, hogy pusztán protekcióval került be :-)). Ebben kellően összeszedett a szinti is, mégsem öncélú (szerintem egyáltalán nem primitív, mint ahogyan pár kritikus állítja); kellemes a refrén, szóval isméát egy jól összerakott neoklasszikus balladát hallunk. Ennél több nem is marad meg bennem, hiányzik egy olyan rész, motívum, riff, prüntyi, váltás, szóval bármi amitől emlékezetes maradna.

Illumiation Theory

És végül az albumot (remekül) lezáró, 22 perces, magvas darab. Ebbe valóban bele lehet harapni és rágcsálni egy darabig, ezért első hallásra valószínűleg keveset értek meg belőle. Van benne sok zseniális riff, Rudess-féle “elszállások”, amit mondjuk egy jazz-szám közepén nem értékelnék, itt azonban kellemesen fűszerezik és fellazítják a komor hangulatot (valljuk be, Rudess nagyon kellett anno a zenekarba és még ha mostanára már unalmasnak tűnik a fanyalgóknak, nélküle a banda nem hozta volna össze a Scenes-t sem és ezt a szintet azóta is hozza). Meglepetés a nyolcadik percnél érkező klasszikus rész, ami simán bármelyik Disney-rajzfilm aláfestő zenéjeként elmenne egy jelentősebb jelenethez - én ki tudnám hagyni, de a vonósokat mindenki szereti, és a folytatás a szaggatott basszer/gitáros és dob témával nagyon odacsap. LaBrie üvöltése viszont olyan, mint az összes többi: egyszerűen erőtlen. Nem akarnának kipróbálni egy új énekest…? A mögötte érkező rifftömeg és ismét Rudess először nagyon üt, aztán kicsit túl sok lesz, de szerencsére ügyesen kijönnek belőle. Picit most az az érzésem, hogy szét van esve ez a szám, nincs az az elképesztő koherens erő, amely a Symphony X szűk 45 perces számait szokta összefűzni. :-) Érdekes, hogy a 19. percnél kvázi véget ér az album, aztán még érkezik egy szép zongorás, kellemes rész (outro? reprise?).

A zenekar annyit nyilatkozott, hogy ezzel az albummal visszatérnek a gyökerekhez. Ez talán nem baj, a DT a legismertebb és sokak szerint stílusalapító progresszív rockzenekar, tehát ha az ő elképzelésük szerint így kell kinéznie egy progresszív rock lemeznek, akkor én miért vitatkoznék? Rengeteg hallgatnivaló összegyűlt, amivel az elkövetkező pár évben szerintem jól elleszünk.

Legjobban a The Looking Glass és a Behind the Veil tetszik, meglepetés-szám a The Bigger Picture, és valamennyire a záró szám is. Összességében nem egy rossz album, a Train óta meg főleg, nálam kap egy 90%-ot.

2013
Jul
1

Random filmek a nagyvilágból

Van egy pár film, amit mostanában láttam, de nem írtam róla egyesével. Ennek oka az, hogy egyszerűen nem tudok rászánni időt hogy végiggondoljam; de kedves naplómnak azért rögzítem, miket is láttam és ami 1-2 gondolat megmaradt mindegyikről, azt leírom gyorsan.

Elrabolva (Taken) 2

taken2.jpg Liam Neeson elég papásan nyomja ebben a filmben, de még hitelesen alakítja a kivénhedt ultradurva bérgyilkos szerepét. Az első rész nekem tetszett, ez a második is a kő egyszerű történet ellenére meglepően bejött. Ennek a receptjéért valószínűleg a hollywoodi rendezők sorbaállnának, és én sem tudom megfogalmazni, hogy mi az oka ennek. Egyetlen dolog volt hiteltelen, amikor amiatt, hogy a lánya pozícióját meghatározza Isztambulban, eldobat vele vagy 6 gránátot, csak úgy a városban. Ennek semmi közvetlen következménye nem lesz, se rendőrség, se katonaság nem száll ki, az embereknek a szeme se rebben. Természetesen még van pár apróság, ami nem teljesen hétköznapi, de ezen simán átemel a film sodró lendülete.

Ha valaki lemaradt volna, az első rész arról szólt, hogy főhősünk lányát elrabolják valami örmény terolisták, ő meg kiszabadítja. Most kicsit bonyolultabb; először főhősünket rabolják el a feleségével, majd már csak a feleségét kell kiszabadítania. Az örmények sajnos nem tanultak az első részből, ismét próbálkoztak, de ezúttal sem lettek nagyon sikeresek.

Halálos iramban (Fast and furious) 6

fast_furious_6.jpg Erre pár haver mondta, hogy “de sokkal jobb, mint az eddigiek”, ezért adtam neki egy esélyt; szokás szerint feleslegesen. :-) A film sokkal látványosabb, az akcióorgiák jobban kidolgozottak, a film mondanivalója az, hogy a család mindennél fontosabb, ami egyébként kellemesen pozitív gondolat, a szereplők szokás szerinti színvonalon játszanak. Egy mozijegyet nem ér meg, korongon még kevésbé éri meg megrendelni, és sajnos azt sem tudom mondani, hogy két óra felhőtlen szórakozás volt, mert a huszonkettedik perc tájékán már az órámra néztem…

A sztoriról annyit, hogy Dominic Toretto-nak (Vin Diesel) és bandájának immár nem bűnözniük kell, hanem nemzetközi terolista elhárító szervezeteknek segítenek, közben olyanokat visznek véghez, ami az MI6-et is megszégyenítené. Az egész apropója az, hogy Dom halottnak hitt szerelme ismét felbukkan, de amnéziás és új életében durván bűnözik. A végére megjuhászodik. (2,8/10)

Die Hard 5 - Drágább, mint az életed

diehard5.jpg Erről a filmről viszont mindenki azt mondta, hogy nagyon rossz - és igazuk lett. Ettől függetlenül meg _kellett_ néznem, hiszen még a negyedik epizóddal kapcsolatban is igen elnéző voltam. Ez a rész viszont nem Die Hard, hanem egy random akciófilm, amiben történetesen Bruce Willis is szerepel, és ennek okán az Ő (és a franchise) nevével próbálták promótálni. Ezzel szerintem többet ártottak, mint használtak, mert ha készül Die Hard 6, azzal kapcsolatban nem lesz senki elnéző, a földbe döngölik ha egy picit is rossz lesz; és ezzel Bruce karrierjének is vége lehet.

A sztori inkább fájdalmas, mint szórakoztató: meg kell menteni a világot, ehhez pedig egy orosz tudóst, akivel végigrohangálják Moszkvát (közben Budapesten minden romba dől :-) ), majd természetesen, mint minden második amerikai filmben, amelyik Oroszországban játszódik, át kell ruccanni mindenképp Pripjatyba is, mert Csernobil nélkül értelemszerűen nincs is Ukrajna. (Ez ugyanolyan, mint pl. ha idegenek szállnak le a Földön, akkor azok tuti Amerikába fognak megérkezni, mivel más nemzet nincs is, akikkel érdemes lenne felvenni a kapcsolatot.) Persze a jó orosz profról kiderül, hogy ő a főgonosz, John Mclane és fia pedig mindenkit megölnek. :-( Borzasztó a film, ehhez képest a Halálos Iramban 6 tényleg jó. (1/10)

Jack Reacher

jack_reacher.jpg Ez a film szintén meglepően tetszett. Katonás, nyomozós, a film címét is adó nevű főhősünk (Tom Cruise) a semmiből felbukkan és egy teljesen egyértelműen bűnösnek látszó mesterlövész ügyében nyomoz, amelynek végén kiderül, hogy mégsem annyira egyértelmű az ügy. Jó kis film, bár érzésem szerint az akciójelenetek kicsit odaférceltek voltak; voltak csak azért, hogy ki legyen pipálva. Nem tudom, hogy folytatni akarják-e újabb részekkel a most kialakított “legendát”, de én megnézném az új részeket is. És persze a fontos mondandó: a “legenda” úgy él, hogy nincsenek kötöttségei, el van tűnve Nagy-Ámerikában, nincs adószáma, nincs lakcíme, nincs állandó munkája, nincs barátja vagy barátnője. Ő azt mondja, ez az igazi szabadság, és bizonyos szempontból egyet lehet ezzel érteni. (7/10)

Börtönregény (Get the Gringo)

bortonregeny.jpg Amit Mel Gibson elkezdett a Visszavágó-val Porterként, azt most folytatja; annyi különbséggel, hogy itt még rohadtabb, még korruptabb, még jobban felfegyverzett minden ember. A történetvezetés hasonlóan jó, mint a Visszavágó-ban; de itt még jobban le van csupaszítva az egész: Gibson neve már csak “Driver”, a helyszín egy hardkór börtön, társa egy tízévesforma kölyök, aki a börtönben született, tökéletesen kiismeri magát és az ártatlanságtól a lehető legmesszebb áll; de minden keménykedése ellenére szüksége van a felnőtt segítségére. A film végére természetesen minden megoldódik, a kevésbé rosszak győznek stb. (8,2/10)

Erőnek erejével (The Last Stand)

last_stand.jpg Egy igazán kafa kis akciófilm Schwarzenegger papával, aki marha jól nyomja a vidéki seriffet. Főleg az áll jól neki, amikor bepöccen. :-) Kedvenc jelenet, amikor a tetőn áll egy mesterlövész, Swarci kiront az ajtón, lesodorja a tetőről és a levegőben 0,5 cm-ről lövi fejbe - hát az epikus. (Persze utána hatalmasat esnek és Swarci is rápihen egy kicsit - magyarul valamennyire hitelesek a történések).

A film arról szól, hogy van egy nagyon gonosz, nagyon kegyetlen, nagyon durva mexikói bandavezér, akit Vegasban akartak bevarrni, de könnyedén kiszabadul, és egy szénné tuningolt sportkocsival menekül a határ irányába (miért sportkocsi? Mert gyorsabb, mint a helikopter), vele egy korrupt zsarunő aki úgy tesz, mintha túsz lenne, illetve rengeteg bandasegéd tisztítja az utat. Az FBI természetesen tehetetlen, a kiküldött SWAT kommandót könnyűszerrel egymaga elintézi a bandavezér (aki, mint megtudjuk, autóversenyző is). Swarci a mexikói határ melletti kis településen felügyel a törvény betartására, a bandavezér épp ezt a pontot nézte ki, hogy mobil hidat építtessen titokban, és ott jusson vissza Mexikóba. Az autós üldözéses rész is oké, de a legtutibb, amikor a seriff és segédei megküzdenek a profi gyilkosokkal; lényegében szedett-vedett fegyverekkel. A végére természetesen itt is jóra fordul minden.

Ha valaki szeretne jót szórakozni egy kis agymosással, ezt a filmet ajánlom hozzá. (8,8/10)

Felejtés (Oblivion)

oblivion.jpg Tom Cruise mostanában szeret sci-fikben szerepelni, lehet hogy új szintre lépett a szcientológiában? :-) Az Oblivion egy nem rossz próbálkozás, Joseph Kosinski jót gurított, bár sem új, sem meglepő dolog nem történik, és ráadásul a szerepjátszás is több sebből vérzik; viszont cserébe kapunk sok jó CGI-t és sci-fi környezetet, ami jó.

A sztorira nem is vesztegetek túl sok szót; az idegenekkel szembeni háborút megnyertük, de a Föld lakhatatlanná vált. Jack (=Cruise) és Victoria (Andrea Riseborough) kettesben látják el a robotok felügyeletét és karbantartását, amelyek az idegen lények maradék ellenállását számolják fel. Jack-nak fura emlékei vannak egy számára idegen nőről, és szenvedélyesen tárgyakat gyűjtöget egy maga által épített kis kunyhóba. Egy nap egy űrhajó csapódik a földbe, a túlélőket a robotok lelövöldözik, egy kivétellel; Jack megment egy nőt; azt, aki álmaiban szerepel. Rövidesen kiderül, hogy a világról alkotott képe gyökeresen különbözik a valóságtól; a barát ellenséggé válik és fordítva; vagy lehet, hogy mégsem? A Tron és a Moon érdekes ötvözete, összességében jó. 6,5/10

A burok (The Host)

the_host.jpg Ez is sci-fi, viszont ez abból a fajtából, hogy elvesztegettem két órát az életemből. Ismét megszállják a Földet az idegenek, beköltöznek a testünkbe és békét és jólétet hoznak a világra, bár sajnos azzal a mellékhatással, hogy az emberek elvesztik a testük felett az uralmat és tehetetlenül szemlélik, mit csinálnak a minket megszállt idegenek. Ez a rakás jószándékú idegen csupa kedvességből hajtóvadászatot tart a még nem transzformált emberek után. Főhősünket is megszállja egy lény, de olyan erős akaratú, hogy szembe tud szállni vele; elmennek “együtt” az emberek egyik utolsó csoportjának búvóhelyére, ahol természetesen vegyes érzelmekkel fogadják “őket” (elsőre látható, ha valakit megszállt egy lény, mert a szeme olyan sci-fis lesz). De a végén minden jóra fordul és még az is lehet, hogy idővel az emberek le tudják győzni az őket leigázó szelíd zsarnokokat.

Ez a film rossz. Vontatott, unalmas, értelmetlen. Annyi kérdést fel tudnék tenni, mint az Alien előzményfilm kapcsán, de még feleslegesnek tartom, hogy erről többet beszéljek. 2/10

2013
Jun
25

Tankcspada - Rockmafia Debrecen (2012)

tankcsapda-2012.jpg Hallottam fél füllel, hogy kijött tavaly év elején a Csapda legújabb albuma, de megmondom őszintén, nem igazán hozott lázba, a legutóbbi időkben is van 1-2 jó számuk, de jórészt inkább annyi van, hogy Lukács önismétel, a zene meg kb. folyton ugyanaz. Összefoglalva, nem képesek a megújulásra. De mégis, a Csapda az Csapda, rajongásom és tiszteletem ha meg is törik, de sosem múlik. Ezért nekifogtam, hogy meghallgassam egy év késéssel az albumot.

Ezer ördög
Nem kezdődik rosszul, de hamar kifullad. Vannak benne váltások, de teljesen öncélúnak tűnik, a számot nem érzem rendesen felépítve, összegereblyéztek pár riffet oszt csá. Azt sem tudtam aldönteni, hogy miről szól ez a szám azon kívül, ami már 10 éve a mondandó: Tele vagyok feszültséggel, tele vagyok ellenséggel, de végül győzni fogok. Hurrá. A hétköznapi embernek minden nap küzdelem, nahát, welcome to the real world. Remélem, ennél azért jobb lesz a többi. 4/10

Nincsen semmi
Nocsak, ez a szám viszont egész jól kezdődik. A “Tudok egy munkát” gyorsított változata, a ritmusképlet és a szótagszám is teljesen ugyanaz, és nekem az eredeti szám bejön. A váltások itt igen jók, a szövegben nincs újdonság (világunk nagy alap igazságait mondja el), mégis visszahozza a klasszikus Csapdás stílust (értsd: háromakkordos, dúdolható). 6/10

Pokol (a Mennyből)
Rákenróóól! Ez még mindig nagyon jól megy! A szöveg ismét csak fáradt és önismétlő, “Johnny a mocsokban” és “Nincs fék” utánérzés, de akkor is lendületes, erővel teli a zene. A szóló frankó, átvezetés frankó, refrén frankó. Remélem, beváltják a dalszövegben megfogalmazottakat, és már így maradnak. 8/10

Kirakatszív
Úgy érzem, húzószámnak szánták ezt a dalt, van benne fülbemászó fütty, a szövegre is tralán több figyelem jutott (persze a szokásos szakítós, velem ne szórakozz típusú, szokás szerint kicsit megspékelve azzal hogy a másik fél egy telhetetlen ringyó), a refrén is dallamos. Minden megvan ebben a számban, hogy listás legyen, mégsem áll össze valahogy. Kiemelném Fejes játékát, őt amúgy is figyelem mostanában, szerintem sokat fejlődött a dobjáték a Csapda-zenékben. Nekem ez a szám tetszik, nem tudom hogy volt-e toplistán de nem is érdekel. 10/10

Mi a fasz van?
A húzószám, aminek hatására úgy döntöttem egy éve, hogy nem hallgatom meg ezt az albumot (utólag: kár volt ez az elhatározás). Megint egy (szándékosan) disszonáns, politikai és vallási utalásokkal teli szám; van már ebből vagy 10, ráadásul 4-5 popslágert is írtak ezekben a témákban. Lukács dolgozott rendesen, mire ezt a sok Geszti Péteres kínrímet kitalálta, szerintem felesleges erőltetni ezeket; bár ki tudja, lehet, hogy a mostani törzsközönség ezeket kajálja. Zeneileg nincsen végülis semmi probléma, a disszonancia természetes és jól illik a sok panaszhoz, ami elhangzik. Jut eszembe, Sidi gitárjáték a mennyiben is lett jobb, mint amit Cseresznye tudott? Még nem vettem észre jelentős különbséget sem technikában, sem kreativitásban. 6/10

Lejárt lemez
Hú, na ez egy rockballada lesz, nagyívű indulás, szenvedős és szenvedélyes bevezető. Régi szerelemre való emlékezés, ami mindenkit elővesz néhanap. A refrén szintén rendben van, erős kis szám ez; ha D.Nagy Lajos (vagy Paksi Endre) írta volna 30 éve, akkor ma fél Magyarország ezt hallgatná a Class FM-en napi háromszor. Hallgatván a zenét, szinte hihetetlen, hogy ezek csak hárman vannak, nagyon jó a hangzás, tetszik a hangszerelés, szóló, dobok. Ez legyen 10/10.

En meg a Rock’n'roll
Jaj ne… már megint egy ilyen buta kis számocska, vagyis akarom mondani “klasszikus Tankcsapdás bulinóta”. A mondandó megint az, hogy “Hatalmas rockzenész vagyok, olyan nőm van/volt/lesz ami Neked sosem volt/van/lesz, enyém a világ és közben mindezt rohadt lazán és könnyedén csinálom.” Az ezredforduló óta minden albumon van egy ehhez hasonló kis limonádé. A sodró lendület és helyenként jó duma miatt kap kicsit többet, így 5/10.

Bíbor köd
Nincs igazán véleményem erről a számról, nem ad hozzá, de nem vesz el az albumból. Az előzőhöz képest visszafogottabb, és fogalmam sincs, miről szól, mert hiába hallgatom, egyik fülemen be, a másikon ki. 0/10

Kapcsolj ki
Jópofa, ritmusos szöveggel (amelyet riffek támogatnak meg), ismét velős(nek szánt) szöveggel, amelynek lényege, hogy mindenki úgy részesüljön a világ javaiból, amilyen arányban erőfeszítéseket tesz; illetve a bulvárhírek butítják az embereket. Más szóval ez is a kapitalizmus kritikája (hasonlóan a “Nincsen semmi”-hez és a “Mi a fasz van?”-hoz). Az emlegetett három helyett elég lett volna egy szám is. A refrén dallamának gyártását viszont nagyon megtanulta a banda. 6/10

Biorobot
A legsúlyosabb szám az albumon, a “mélypont” (de nem olyan értelemben, hogy legrosszabb, hanem hogy legsötétebb). Talán most hallok először friss zenei hatásokat, Sidi talán itt érvényesült a legjobban. Zeneileg jók, de nem igazán fogott meg ez a darab. 2/10

Hatalom nélküli rend
Valami miatt az utolsó előtti helyre tették ezt a kislemezre kimásolt számot (??? Vagyis nem tudom, lett-e kislemez ebből, de tény hogy hallottam rádióban vagy valahol). De ha hirtelen felkeltenének álmomból és bemondanának két sort ebből a számból, azt azonnal megmondanám, hogy Tankcsapda, de hogy melyik album melyik szám, ezt már nem. És ezt összességében elég kétségbeejtőnek tartom. Sláger meg minden, legyen 8/10

Számolj vissza
Érdekes, hogy hörögnek a számban, ez talán a legkeményebb Csapda-zene, amit ismerek. Hiába jó a hangzás és találtak jó riffeket, ismét csak semmi nincs, ami megfogna. Ahogyan az egész albumon, itt is csak a pénzszagot érzem, tizenkét számot kért a kiadó, hát itt van. 3/10

Végighallgatva párszor az albumot, egyre csalódottabb vagyok. Lukács mondandója elfogyott valahol az Agyarország környékén, rengeteg a közhely és ezek tálalási módja a “ciki kínrím” forma. Mivel a Csapda anno a jó szövegeivel futott be, ma már kényszer, hogy valami újat tegyenek le az asztalra, de nem jutnak tovább a “Bosznia-baszni a” variációinál, ami már 10 éve is csak egy szilveszteri Sas-kabaré szintjét ütötte meg. Zeneileg valóban (szép lassan) feljött a zenekar egy jó szintre; bármikor összehoznak egy dúdolható refrént, jó a ritmika, összetett és jó a hangzás. Eközben viszont rutinból nyomják a dalszöveget, nincs új a nap alatt, pedig csak annyit kéne tenniük, hogy ténylegesen leülnének és leírnák azt, ami napi szinten foglalkoztatja őket.

Stephen Kingnek volt egy nagyon jó mondása, ami valahogy így hangzott: arról írj, amit ismersz. (Most ne térjünk el a tárgytól, de mivel tudom, hogy sokan mit gondolnak most, elmondom, hogy szerintem King nem elsősorban szörnyetegekről ír, hanem az emberekről, ez bárkinek lejön aki 2-3 könyvét legalább olvasta). Lukács mennyi idős is lehet, 45 körül? És még mindig arról ír, hogy tinédzserként milyen bulizni és lázadni. Mit tud Ő a mai fiatalságról? Kinek szólnak ezek a lemezek egyáltalán? Aki a Tankcsapdával együtt nőtt fel, az ma már csak a sarki kocsmáig jut szigorúan két sört meginni, aztán húz haza, mert várja a család. Nem ütjük már szét magunkat, és a mostani tinédzserek feltehetően teljesen másképpen builznak, mint mi anno; talán nem is értik annyira ezt a rákenról dolgot.

Tényleg, akkor kinek szól a lemez? Lehet, hogy senkinek. Lehet, hogy egyszerűen kellett a pénz, és ezért lett ilyen lélektelen ez az egész? Oké, nem várom, hogy valaki 45 (vagy mittudomén hány) évesen még tizenéves lelkesedéssel tolja magát, de pl. nekem még a “Be vagyok rúgva” klipje is sokkal hitelesebb volt, mint bármelyik szám a mostani albumról. És kicsit úgy tűnik nekem a csapat, mintha egy 45 éves, magát még mindig húsznak gondoló hölgy 5 centis miniszoknyában, csipkés harisnyával, vastagon kirúzsozva, kivágott blúzban jelenne meg - nem sok ember fordul meg egy ilyen után. Lehet, kicsit elszakadtak saját valóságuktól?

Mi a verdikt, azaz a pontszámok átlaga? 5,6 / 10. Ez egyre rosszabb lesz, holott ez az album összességében magasan jobb, mint a “Minden jót“.

El vagyok keseredve.

2013
May
5

Brains - Hurts (akkordok)

Tudom ázzekh, hogy nem a gitártabokat kellene felraknom, hanem a családról és magamról írnom, mert erről szólna a blog, de egyszerűen nem tudom rászánni magam. Úgyhogy ismét egy “kotta”, a Brains új slágere eszméletlenül jó zene és pofátlanul egyszerű. Mintegy 5 perc alatt megfejtettem a bonyolult akkordfutamot, viszont a szám csillagos tízes a skálán:

||: Am Am F G :||
a who dem a try fi diss you?
sattah man!

      [Am]
As me hold the microphone the blame is mine
who me a talk to and wha me seh fi feel you fine
       [F]
nobody can't put inna mi mouth a bloodclat rhyme
             [G]
cause yuh fi member seh we nah go move by the line

some people use fame to make you align
dem come out with a none hit just right in time
musical industry needs a warning sign
cause wha dem call fa fashion is worse than crime

[F]                  [G]           [Am]
if you're in trouble share it with somebody
arrange everything till the morning comes
grudge fi bun cause we deal with sympathy
and if you do the same all fuckries are done

                   [Am]                        [F]
the words that you say and the things that you do
             [C]          [G]
can make you feel so bad
      [Am]                  [F]
cause every little word can hurt us
   [C]                   [G]
we pull away and lose on purpose

mi see a lot of idiots dem a talk too much
but mi feel dem boy nah warmer than a chocolate fudge
the remedy fa dem man is a friendly touch
but if you undecided than i will be your crutch

as I see a the whole world still not ready
cause we use words without responsibility
what's going on with the humantiy
relation must be managed intelligently

why they want to do it wrong
why none a dem can't understand
noting's gonna be alright
if they gonna kill the vibe

if you're in trouble share it with somebody
arrange everything till the morning comes
grudge fi bun cause we deal with sympathy
and if you do the same all fuckries are done

the words that you say and the things that you do
can make you feel so bad
cause every little word can hurt us
we pull away and lose on purpose

by sixweb 
2013
Apr
2

RIP Cipő

bodi_laszlo.jpg Én is olvasok újságot, tudom, hogy már el is temették; de még csak most jutottam el oda, hogy megemlékezzek én is Bódi Lászlóról.

Nem eresztem bő lére, hiszen számos nekrológ olvasható a neten, nagy többségük nyálas és tele van olyan kifejezésekkel, hogy “elszállt a kismadár”, brrrr. Én annyit mondanék: sok jó és népszerű számot írtál, Cipő! Ez az, aminek a receptjét kevesen ismerik, és még kevesebben tudják ilyen kitartóan művelni. Azért 22 év alatt 22 stúdióalbum, egyetlen zenekarral… valaki mondjon még egy ilyet.

Nyugodj békében, vagy éppen amihez kedved van.

2013
Mar
25

Delta Mode - Depeche Machine (2013)

dm-dm.jpg Hujuj, de nehéz a dolgom. Van itt egy csapat, akiket 1982 óta ismerek és kedvelek, de most nagyon le kéne húznom őket. Holott mennyi kellemes percet okoztak nekem, a zenéjük végigkísérte a tinédzserkoromat egészen odáig, míg végre benőtt a fejem lágya. Annyit mindenképp megtehetek, hogy nem durván dorongolom földbe ezt az albumot, hanem koncentrálok a pozitív dolgokra.

Most persze okosan kezdhetem azzal, hogy eléggé várható volt a dolog, hiszen az EP-ként kijött Heaven nem volt egy nagy durranás, és egy előzetesként kiadott számnak éppen az lenne a feladata, hogy felkeltse az érdeklődést és a várakozást. Ez nálam eléggé elmaradt, de azt gondoltam, hogy lehet, hogy Mr. Gore és csapata nem így gondolta. Hát sajnos de.

Legyünk túl a rossz dolgokon: Ez az album unalmas, sablonos, nagyon kicsi felcsillanások kivételével az elmúlt évek egyébként sem átütő legóiból építkezik. Ezen az albumon nincs egy sláger. Ezen az albumon nincs semmi, amire vissza lehetne emlékezni.

Ez akkor megvolt, akkor haladjunk sorrendben:

1. Welcome to my world

Első számnak nem rossz, ez egy bevezető rész, és 1:24-től kifejezetten felkaptam a fejem a refrénre. A versszakok alatti zene kicsit minimál, de ez sosem volt baj, a hangzásvilág rendben van, ez a Depeche Mode az Exciter óta. Ha mást nem, annyit elér ez a szám, hogy ráhangolódjunk a folytatásra. 6 / 10

2. Angel

Amikor feltünedezett a tyúbon ez a szám, esküszöm azt hittem, hamisítvány, ami valami korábbi demóanyagból lett összeollózva. A Barrel of a Gun nyomán elinduló, eléggé lapos lenne, ha az ének nem mentené meg az egészet. Dave hangja esküszöm, egyre jobb, kár hogy akkorra lesz igazán érett, jó énekes, mire az együttes kifogy a dalokból. Az 1:45-től elinduló, egyértelműen “I feel you” motívumra felszisszentem… ezek már magukat másolják. Legalább jó forrásból másolnak. :-) 6 / 10

3. Heaven

Nekem valami miatt a “Sound of the Universe” “Peace” című dalához hasonlít. Nem kifejezetten jó szám, de ahogyan egyre többet hallgatom, megszeretem. Ki tudja, hogy miért van ez így, ahhoz hogy ezt megfejtsem, már nagyon kéne értenem a zenéhez. Kellemesen lassú zene, nincs benne hiba, jól szól. Nem tudok rosszat adni rá. 8 / 10

4. Secret to the End

Gahan saját szerzeménye, persze nyilvánvalóan Mr. Gore és a producerek is belefolytak. Semmi különös, aztán felkaptam a fejem a “should have been you” résznél, ami igazán popos rész. A hangzás itt is frankó, jók a szintetizátor-futamok; kicsit nekem Goldfrappra hajazott, de jó értelemben, szerintem illik hozzájuk ezt a sztájl. Hajrá, Dave! 8 / 10

5. My Little Universe

Ez a szám nagyon semmilyen. Az első fél percben semmi nem történik, aztán nagyon lapos minimál elektronikus valami, megspékelve effektekkel, amikkel próbálják elkenni kicsit a szám iszonyatos laposságát. Ez folytatódik az egész végéig, nagyon nem sikerült ezt összerakni. 2/10

6. Slow

Egész jó kis blues-os gitárzene, lassú (haha, milyen is lenne?), gondolkodós, engem enyhén emlékeztet a “Construction Time Again”-ről a Pipeline-ra, ha csak hangulatában, akkor is. A blues mellé a refrénnél kellemes kórust kapunk, álmos, poros vidéki kisvárost vízionálok, majd elképzelem, ahogy leül a DM és eljátssza ezt a számot, nyugodtan. átérzéssel az arcukon. Egyik jó szám az albumról, de ez összességében 7/10.

7. Broken

Egyértelműen a “A Question of time”-ra hajaz a szám. Lehet szépíteni azzal, hogy visszanyúltak a 80-as évek közepére a hangzással, de ez sajnos a Question of time, csak épp nincs meg benne a fő motívum, ami az eredeti számból világslágert csinált. Ebből sem lesz sláger, de ettől még nem rossz, az albumon talán a legjobb szám. Adjunk neki 8/10-et.

8. The Child Inside

Egy újabb unalmas szám. A “World Full of Nothing”-ra emlékeztet valami okból. Tudom, unalmas vagyok, hogy folyton régebbi számaikhoz hasonlítom ezeket az újakat, de talán nem véletlen; úgy érzem, mintha a srácok egy már kirakott puzzle-t összekevertek volna, és most próbálnák másképpen kirakni; valahogy nem jön össze. Ez az album nem akar összeállni, de próbálja hozni a kötelezőt; itt van tehát egy újabb lassú Gore-dal, saját előadásában. 5/10

9. Soft Touch/Raw Nerve

Juj. Ez valami vicc, esetleg előszedtek 1981-ből egy albumról lemaradt, és soha ki nem adott számot? Sablonos szöveg, a többit meg még én is összehozom egy xylofonnal. 1/10

10. Should be Higher

Ez a dal inkább hozzátesz, mint elvesz az albumból, bár engem itt is megkeserített az öncélúan használt elektronikus zaj rákeverése a számra. Nem ettől lesz egy dalnak futurisztikus hangulata… nekem nem hozott semmi újat ez a szám, több embernek tetszett viszont, így 5/10.

11. Alone

Talán túl vagyunk az album mélypontján, kellemes és viszonylag változatos DM-dalt kapunk. Ha az ütemet nem ezzel a technós döngöléssel adnák, örülnék, de nyilván a hangmérnökök, producerek és a zenekar ezt találták megfelelőnek. A szintetizátor kíséret és a kis prüntyögések viszont jók, ebből még lehet, hogy csengőhangot gyártok magamnak. :-) 6/10

12. Soothe My Soul

Talán ez az a szám, ami miatt az album átlagban gyorsabb lett, mint az elmúlt évek albumai. Ez is jó kis DM-hangzás, de azon túl, hogy hozza az Exciter óta megismert hangzást, sok mindent nem tudok felfedezni rajta. Annyit mégis, hogy ez is pozitívba fordítja az album mérlegét; talán ez a szám lesz az, amit majd többen remixelnek és talán ez áll legközelebb ahhoz, hogy slágeresnek lehessen nevezni (de messze nem az, sajnos). Megkockáztatok egy 9/10-et.

13. Goodbye

Ismét ugyanaz a stílus, mint a Slow. Kis blues-es beütés, de talán modorosabb az ének, mint a másik számban, ezért én nem vonok le pontot, hiszen tudjuk, hogy a DM (azaz Gore) minden egyes lélegzetvételt, hangsúlyt megtervez a számokhoz. Megfelelő lezárása az albumnak, keretes szerkezet kipipálva (Welcome…Goodbye), és nem is rossz ez a lezárás; a végén viszont az agyontorzított, túlhangolt rész miatt levonok egy pontot, mert rossz szájízt hagyott, szerintem kár volt érte. 6/10

Összesítsük a dolgokat; 13 számból 5,3-as átlag; 9 szám az átlag felett, de összességében ez egy Depeche Mode-tól nem egy jó házi feladat. Nem szeretném ekézni őket mégsem, ez a 13. albumuk 32 évnyi fennállás után, joguk is van kicsit pihenni.

2013
Mar
14

Muramiste, 15 éves a Bëlga?

belga.jpg Mintha csak tegnap lett volna, amikor felcsendültek a Kalauz, a Maci, a Gyaloglás vége és a többi jószám. Közben meg hogy megvénültek a srácok, haha. Na jó, igazából csak azért írok, mert láttam valahol egy top 10-es számlistát és nagyon nem értek vele egyet, álljon itt hát az én listám.

Tudom, hogy kimaradt biztosan egy rakás jó zene, de 10-es lista, az 10-es lista. A populáris számaikon túl van egy csomó kis hangulatos is, mint a madárhatározós “Dal a madártani egylethez”, vagy a “Boros” stb. És persze vannak olyanok is, amikben óriási potenciál lehetett volna, de valahogy a megvalósítás során sikerült elbaszni, pl. ilyen a “Melós” vagy a “Felveszem a Nyújork Jenkis kabátom”, ami mindkettő óriási ötlet lenne amúgy. Nade lássuk a lényeget:

10. A gyaloglás vége - nekem nem akkora kedvencem, de elismerem, nagy alkotás. Helyette lehetne az Ovi is, vagy a Maci
09. Igazi hip-hop - Elég kevesen ismerik, egyik korai szám, jópofa. Migirí…
08. Lottó - Nagyon mókás. Lehetne itt a Mr. Márka is
07. Meki - Szintén kevesek által ismert szám, zseniális
06. Probléma - Ismét olyan, amit nem ismer és nem is annyira szeret senki. Én bírom!
05. Kalauz I-II - Alapmű.
04. Fehérlófia I-II - Amiből még Melcsi is idézget, abszolút alapmű! Tehetném ide a Zsolti, a békát is, de csak 10 hely van
03. 100 - Ide is jöhetne az “Az a baj”, de ez viccesebb
02. Nemzeti hip-hop - Nem szorul magyarázatra
01. Készülj fel a hangulatra - a Gyere, kislány! helyett került ide végül

Annál többet én sem tudok (nyilván) a zenekarról, amit a Wikipédia ír, vagy amit lenyilatkoztak magukról. Nem vagyok nagy fanjuk sem, de jópofák, egyedi a humoruk, jó a szövegük és Dj Titusz elképesztő jókat tud tolni néha. Mostanában nem annyira a pop vonalat erősítik, amit egyesek úgy fogalmaznak meg, hogy egyre szarabbak, de én nem gondolom ezt. Szeretik csinálni, amit csinálnak, ha ahhoz lesz kedvük, akkor megint írnak egy akkora slágert, mint a Nemzeti hip-hop, meglátjátok.

Mottónak ennyit:

“Elvittem a dzsekimet a bálba,
Ellopták b+, bőrből volt, nem hiába…” :)

Hajrá, Bëlga!

u.i.: Ja eszembe jutott egy dolog, amit talán kevesebben ismernek: A Kalauz I alatt megy az a szöveg, hogy “Többé nem haverom a kalauz”. Ez a Hangár együttes “Haverom a kalauz” c. számából származik, 1982-ből. Ha nem hiszed, nézd meg a tyúbon.

2013
Feb
9

007: Skyfall és Bourne-hagyaték

Ezt a két filmet láttam mostanában. Nem fogom bő lére ereszteni a mondandóm, ugyanis általában a sztorit szoktam boncolgatni, de újabban az akciófilmekben az ilyesmit szükségtelennek tartják.

James Bond 007 - Skyfall

skyfall.jpg Az a furaság, hogy én nem voltam sosem nagy Bond-rajongó, de azért láttam az összes részt, mert cserébe van egy Bond-rajongó barátom, aki kölcsönadta a filmeket. Nem siettük el, kb. egy év alatt láttuk a Dr. No-tól a “Világ nem elég”-ig. Aztán amikor kijött a Casino Royale és főleg a Quantum Csendje, egészen megkedveltem a sorozatot, nekem Daniel Craig játéka, megjelenése nagyon bejött, én így képzelem el Bondot; tehát ahogyan Sean Connery is játszotta, nem pedig olyan nyálas ficsúrnak, mint ahogyan Roger Moore (vagy Timothy Dalton, sigh!) előadta az illegő-billegő finomkodó arisztokratát.

A két említett részt ugyan nem vettem meg boltban, de többször megnéztem és még mindig tetszik. Közvetlen kollégáim a megmondhatói, hogy mennyire vártam az új részt, főleg miután a kritikusok aranyba foglalták, mint a legjobb Bond-részt, ami méltó a 25. jubileumhoz. Ehhez képest, miután megnéztük, kicsit szélütötten ültem, mint hal a szatyorban és próbáltam kitalálni, hogy vajon mit láttak benne a kritikusok? Olyannyira nem értettem, hogy még egyszer elmentem megnézni, és másodszorra sem értettem.

A szereplőgárdát gyorsan bemutatom: Daniel Craig (Bond), Judi Dench (M), Javier Bardem (Mr. Silva, a főgonosz), Naomie Harris (Miss Eve Moneypenny), Bérénice Marlohe (Bond-lány).

Sztori: Régen M kedvenc ügynöke egy Tíago Rodriguez nevű ember volt, akit M cserben hagyott, feladott az ellenségnek. Rodriguez (belőle lett Silva) megpróbált a kínzások elől a fogába rejtett ciánkapszulával menekülni, de az nem ölte meg, csak tönkretette és elcsúfította. Bosszút esküszik, és most, sok évvel később úgy tűnik, be is tudja váltani azt. Ezalatt profi bűnözővé képezi ki magát, ami magas intelligenciájának köszönhetően nem volt nehéz, majd ellop egy merevlemezt az MI6-től, amin az ügynökeik adatai vannak, és minden héten leleplez egy újabb csoportot az Interneten. Odáig is elmegy, hogy az MI6 központjában robbant. A célja természetesen az, hogy M eddig tökéletes ívű karrierjét tönkretegye.

Bondot a film elején Miss Moneypenny lelövi véletlenül, akció közben. De Bond nem hal meg, viszont komolyabban megsérül, depressziós és alkoholista lesz belőle. Amikor látja a hírekben, hogy az MI6 központjában robbantottak, visszatér.

Bond igen könnyen elkapja Silvát, de mint kiderül (micsoda meglepetés!), ez csak Silva trükkje, aki egy lépéssel az MI6 előtt van. A vége az, hogy csak Bond és Tanner (Rory Kinnear, M szárnysegédje) lélekjelenlétének, gyorsaságának és szerencséjének köszönhető, hogy az M-re irányuló támadás meghiúsul.

Ezután szürreálisba fordul a történet: M és 007 elmennek utóbbi szülőhelyére, egy skót kastélyba, ahol hű inasa segítségével fogadja Silva embereit, és végülis sikerül végeznie is velük, de közben M is halálos sérülést kap.

Nos, a történet egy húsz évvel ezelőtti nagyon gyenge Mission Impossible résznek még elmenne. Az üldözéses és egyéb akciójelenetek kb. annyira érdekesek, mintha megfigyelnénk, ahogyan Bond áfonya fagylaltot vásárol. Na jó, a film elején elviselhető a dolog, de meg sem közelíti a Quantum csendje elejét. Annyit a film számlájára lehet írni, hogy láthatóan a készítők is rájöttek: vége a hidegháborúnak, nagyon unalmas n-edik alkalommal titkos, világ feletti uralomra törekvő társaság ellen küzdeni és a kém-kütyük felett is eljárt az idő. Persze konzerválhatták volna Bondot a 70-es években, de nem tették, és ha már nem tették, ez az irány jó.

Sokat levont a filmből Judi Dench feltűnően rossz alakítása, illetve hogy Javier Bardemet nem igazán hagyták kibontakozni: 70 percig meg sem jelent a filmben, utána meg egy félig buzi, negyed félnótás, negyed szerencsétlen alakot kellett alakítania. Azt reméltem, olyan főgonosz lesz, mint a Nem vénnek való vidékben, attól mindenki összeszarta volna magát, az tuti.

A fentiekkel együtt a film nálam 4,5 / 10. Nekem ugyan különösebben nem jelent semmit, hogy M ismét férfi lett, hogy visszahozták Moneypenny-t és Q-t, illetve ismét egy ‘54-es Aston Martin is szerepel a filmben, de adjunk mindegyikre egy egész pontot. Valószínűleg így jöhetett ki az IMDB 8,7-es pontszáma. Megy ez még lejjebb.

A Bourne-hagyaték

bourne_legacy.jpg Nagyon tetszett az első rész, és a többi is kellemes volt, habár a könyvet nem olvastam. Várakozással tekintettem erre a párhuzamos történetre is, Jeremy Rennert pedig egész tisztességes akcióhősnek tartom, akit még Oscar-ra is jelöltek a Bombák Földjén c. film főszerepéért.

Ehhez képest kaptam egy újabb tökéletes katona-filmet. A történet szerint Jason Bourne “ámokfutása” miatt az összes hasonló (génmódosított!) ügynököt, az őket kiszolgáló-vizsgáló orvoscsapatot és általában, minden kapcsolódó projektet meg kell semmisíteni. Két túlélője van a projektek leállításának, az egyik Aaron Cross (Renner), illetve Dr. Marta Shearing (Rachel Weisz! Még mindig jól néz ki). Ők menekülnek, majd megmenekülnek.

Mivel ez egy párhuzamos sztori, Aaron háttere és céljai természetesen teljesen mások, mint Jason Bourne-éi, de történetük pár ponton keresztezi egymást. Aaron nem amnéziás, nagyon is tudatában van a szuperkatona-létének, és célja, hogy gyógyszermegvonás miatt ne kelljen leépülnie. Jól jön tehát a doktornő, aki meg tudja oldani, hogy fixálódjon a szuperszinten.

Van tehát mindenféle üldözés, verekedés stb. és meg kell mondjam, elég tisztességesen összerakott film ez. Ha nem egy párhuzamos történetet kaptunk volna, hanem egy folytatást, akkor nem igazán jött volna össze, hogy nem Matt Damon játssza a főszerepet, viszont így teljesen rendben volt a dolog. A film magasan felette teljesít az átlagos agyatlan akciófilmeknek, habár a történet 3 mondatban összefoglalható. Inkább ajánlom megnézésre, mint a Bondot. Itt a vége, fuss el véle, szóljon Moby-tól az Extreme ways.

Pontszám: 7 / 10 (imdb: 6,7).
Ja és Edward Norton is szerepel. Miért van ez az ember így eltűnve?

Admin area